Egy éve pont ugyan ekkor, október elején jártunk a Montreaux-től húsz perces vonatútra elterülő UNESCO Világörökségi listás lavaux-i borvidéken, ahol megannyi apró falucska tömörül össze a hegyoldalakon, hogy minél több hely maradjon a szőlőtőkéknek. Varázslatos ott a hangulat. Ahogy kanyargunk felfelé a présházak és öreg kőházak felé, egyre másra mosolyognak ránk az érett szőlőfürtök. Nem is tudjuk megállni, hogy egyet-egyet meg kóstoljunk. Benne van a svájci Nap íze és a sok munka, amit az itt élő gazdák nap mint nap belefektetnek a föld művelésébe. Egyszer az életünk során érdemes ide ellátogatni.

Amíg Meknes-t Királyi Palotája miatt Marokkó Versailles-ának nevezhetjük, addig Fez a marokkói Párizs, ugyanis a függetlenségi mozgalmak mind erről a településről indultak ki. De a két francia várossal ellentétben Meknes-nek és Fez-nek egyedi és utánozhatatlan látképe van – régi épületeire elsősorban a zöld szín jellemző. Bár Fezben néha tűnhetnek kéknek is a házak, ugyanis alkonyatkor a völgyben épült város fölött bennragad a köd, és az ezen átszűrődő fények kék színűre “festik” a házakat. Az egész olyan mint egy varázslat.

Itt van az ősz, itt van újra, és vele együtt indul a kirándulószezon. Ha unod már a Rám-szakadékot, a Kékes-tetőt és Dobogókőt, akkor itt van pár olyan csodálatos kirándulóhely, ami eddig lemaradt a magyarországi bakancslistákról, de biztosan ott van a helyük. A hegyi túraútvonalak a Jófogás csapata gyűjtötte csokorba.

Rengeteg gyönyörű kastély van a világon; hacsak nem vagyunk milliárdosok, akkor hármat-négyet ha láthatunk közülük életünk során. Hogy ez ne legyen így, ezért vannak a könyvek. Jasmina Trifoni fotókban gazdag könyve elröpíti az olvasót a legszebb és érdekesebb építmények kapujáig, fel a tornyokba, a főúri, hercegi lakosztályok bársonytól és brokáttól nehéz lakosztályaiba. Sőt még oda is, ahova a király is egyedül jár. Mert valljuk be, mindig az a legérdekesebb része egy kastélynak…