Chefchaouen: Marokkó féltve őrzött titka

Marokkó turista útvonala még mindig nincs kihasználva teljesen. Kérdezzünk meg bárkit, aki már járt ott és valószínű, hogy Marrakesh-en, a Szaharán, az Atlasz-hegységen, és Essaouira-n kívül mást nem fog tudni mondani. Ottjártuk bizonyítéka pedig egy bőrtáska vagy egy plüss teve lesz.

1328

Ezzel persze nincs semmi baj, hiszen mind olyan helyek, amiket látni kell, de ezen felül rengeteg olyan is van, ami még teljesen felfedezetlen Marokkón belül, és Chefchaouen (gyakran csak Chaouen-nek rövidítve) ezek közül is a legcsábítóbb.
A Rif Mountains-en belül fél napos autózásra a legközelebbi városoktól (Fez, vagy Tangier), Chefchaouen-t ugyanolyan nehéz kiejteni (“shef-sha-wen”) mint amennyire keveset hallani róla.

Itt minden egy kicsit szokatlan: a helyiek spanyolul beszélnek, nem franciául vagy arabul, a városnak pedig hosszú hippi- és hasis történelme van, aminek hatása még mindig érezhető az utcákon. De ami a legfigyelemreméltóbb, hogy az egész terület a kék ezernyi csodálatos árnyalatában pompázik.

Időutazás az utcákon

Elveszni a szűk és kihalt utcákon minden fotós álma. Kedvünkre fotózhatunk sztárjelölt macskákat, amint a díszes ajtók előtt pózolnak, valamint csuklyás köpenyt viselő öregurakat, akik szorgosan fel-alá járkálnak a színes kőlépcsőkön.
Bizonyos szempontból olyan az egész hely hangulata, mintha már azzal időutazást tettünk volna, hogy kiléptünk a szállodánk ajtaján. A ‘furn’-ba, más néven közösségi pékségbe belépve sem csökken az érzés, sőt a mindig friss és meleg, kör alakú cipókat szállító emberek cserzett, de kedves arca egészen túlvilági boldogságot sugall. Vásárnapon pedig görnyedt hátú nők suhannak el mellettünk, hogy hegyi farmjaikról lehozzák eladni a friss tejet.

Csak akkor csúszunk vissza a jelenbe, amikor utunk során bekukkantunk egy sötét szobába, ahol gyerekek gubbasztanak a TV előtt a játékkonzolok ölelésében, vagy elhaladunk egy szőnyeg bolt mellett, ahol éppen Bruno Mars legújabb slágere bömböl a rádióból.

Hippik és hasis

Bár Chefchaouen kimondottan híres arról, hogy itt se dohányosok, sem pedig tolakodva kéregetők nincsenek, de azért, aki hátizsákkal érkezik, az ne lepődjön meg, ha lépten-nyomon megkérdezik tőle: „Hé te, szívsz hasist?” A Chaouen-t körülölelő Rif Mountains egy teljesen egyedi atmoszférát kölcsönöz a területnek, ahol a formális iszlám és a bohémabb kultúrák is harmóniában élnek együtt.

Chefchaouen már jóval azelőtt vonzotta a zarándokokat híres marihuánája végett, hogy a túravezetők felvették volna a várost az útvonaluk közé. Alkalmanként még mindig látni olyan hátizsákos személyeket, akiknek egy fél joint lóg ki a szájukból és egészen Tarifából sétáltak idáig.

Mentatea és tagine túladagolás

Fez, Casablanca és Marrakesh kozmopolita városaival ellentétben Chefchaouen nem változott az évek alatt a kulináris élvezetek terén sem. Az igazat megvallva, már az csoda, ha a medinában találunk valami olyan meleg ételt, ami nem tagine (húsos egytálétel) vagy nem brochette (grillezett húsnyárs) amiket a kötelező “Marokkói Whisky”-vel (menta tea) öblítünk le. Lehetőleg cukor nélkül kérjük, ha szeretnénk a fogainkkal a szánkban hazamenni. De azért van pár hely, ami kitűnik a tömegből.

A medinát elhagyva, irány az Outa el Hammam negyed, ahol a ‘La Lampe Magique Casa Aladdin’ olyan kilátást nyújt a városra, amilyet más teraszról nem láthatunk, és még az ételeik is finomak. A ‘Tissemlal’ étteremben viszont még ennél is jobb tradicionális marokkói ételeket ehetünk – hidegebb estéken – mert bár napközben 30 fok körüli a hőmérséklet, napnyugta után nagyon gyorsan lehűl a levegő – még az étterem közepén nyugvó tűzhelyet is meggyújtják.

Naplemente a Spanyol Mecsetnél

Akárhol is legyünk éppen Chefchaouen-en belül, csak a következő sarkon kell ahhoz befordulnunk, hogy meglássuk a fényes fehér Spanyol Mecsetet, amely egy dombon terül el a várostól keletre. Spanyol gyarmatosítók kezdték építeni a mecsetet, amikor Chefchaouen-ba érkeztek az 1920-as években, és egészen 2010-ig tartott, amíg teljesen felújították és a közönség számára először megnyitották.

Ha a lábaink még mindig bírják a meredek terep okozta fájdalmakat, akkor igazán megéri az a tizenöt perces gyaloglás a mecsethez. Itt aztán kicsit átszellemülve egy gyönyörű naplemente lehet az ajándékunk.


Marokkó, illetve olyan csodaszép és érdekes városai, mint Chefchaouen, Marrakech, Fes vagy Meknes, illetve Casablanca és Tangier kikötővárosa voltak a 2018-as Utazás Kiállítás külföldi díszvendégei is. Ami nem csoda, hiszen az Afrika nyugati gallérján húzódó királyság kapocs Afrika és Európa között; egy nyüzsgő és sokszínű kulturális találkozási pont.

Az országot és legszebb városait ma már egyszerűen megközelíthetjük a WizzAir és a Ryanair közvetlen járatainak köszönhetően. A két fapados légitársaság 2017 októbere óta közvetlen járatokat indít Marrakech városába és Agadirba. A Ryanair hétfőn és pénteken, a WizzAir pedig kedden és szombaton repül Marokkóba. Így ha Marrakech-ben kezdjük az utat és Agadir városában néznénk meg a naplementét másnap este, akkor a két társaság járatai könnyen összehangolhatóak.

like-post-icon