Namíbia szépségesen vad partvidéke, a Skeleton Cosat méltó a hírnevére és Frankfurtból könnyedén megközelíthető repülővel

A Skeleton Coast, avagy Csontvázpart mentén tucatnyi, a gyakori ködben megfeneklett hajóroncs található, körülöttük megannyi állati csontváz, bálnák kifehéredett váza és persze a szerencsétlenül járt hajósok maradványai.

1074

Aki ugyanis túlélte anno a hajótörést, az sem élt sokáig ezen a vidéken, melyről a helyiek úgy vélekednek, Isten mérgében teremtette. Lehet, hogy magára a Csontvázpartra illik ez a megállapítás, de Namíbiára, Afrika legelképesztőbb vidékére egyáltalán nem. A több mint 800 ezer négyzetkilométer területű Namíbia fővárosa Windhoek, ahova Frankfurtból közvetlen repülőjárattal juthatunk el. A repülési idő mindössze 10 óra 15 perc. Mivel viszonylag közel van Európához, jó a közbiztonsága és szinte mentes a veszélyektől, ezért a turisták által az egyik leglátogatottabb afrikai ország. Két látnivalója – a Twyfelfontein (vésett rajzok) és a dél-namíbiai erg (dűnetenger) is az UNESCO kulturális világörökségének része.

A Csontvázpart Namíbia Atlanti-óceáni partvidékének északi részén fekszik, és rendkívül védett. Nevét a partmenti köveken megfeneklett, vagy a vastag köd miatt vakon sikló, majd zátonyra futó hajók roncsairól kapta. Érdekessége a hajóknak, hogy egyesek kifejezetten jó állapotban maradtak meg, másokat azonban már a felismerhetetlenségig megette az idő, a só és a rozsda. A sivatag terjeszkedése miatt pedig sok roncs a homokba süllyedt és úgy néz ki, mint egy óriási száj, kirohadt fogakkal.

Természetesen a szerencsétlenül járt hajósokról is szólnak történetek. Egyesek szerint, akik túlélték a hajótörést, azok még napokig vándoroltak a kies namíbiai tájon, hogy vizet vagy élelmet találjanak; nem sok sikerrel. A roncsok azonban nem csak a legendák miatt érdekesek, jó fotótémát szolgáltatnak, és élő-, valamint költőhelyet is adnak az itt honos vízimadaraknak és a lustán nyújtózkodó dél-afrikai medvefókáknak. A táj vadsága adja a szépségét, főleg ha a magasból nézzük. Alattunk a sötét zöld tenger, amint a partnak csapódva fodrozódik, majd egyszer csak sárga homokdűnék végtelen sokasága. Talán érthető miért vágynak ide olyan sokan és miért jutnak el olyan kevesen.

like-post-icon