Török konyha a baklaván és döneren túl – Ízutazáson Törökországban

Az arab világban, főleg Törökországban az éttermek étlapjáról és a kicsiny fűszerboltok pultjairól nem hiányozhat a pisztáciás, a diós és a mogyorós, méztől csöpögő, ragadó és aranyló baklava, legalábbis a legtöbben így gondoljuk, ha a török konyha, a török gasztro-kultúra jut az eszünkbe. Pedig a törökök ételek terén sokkal többet tudnak nyújtani, mint az gondolnánk.

1192

A török emberek tele vannak szenvedéllyel, ha ételről beszélnek, vagy éppen készítik azt; annyiféle fűszerük, zöldségük, kenyérféleségük és tengeri ételük van, hogy végeláthatatlanok a kombinációk. A különböző kulturális hatásokról nem is beszélve, hiszen az ételek elkészítési módjára hatással volt az ősi Ottomán Birodalom minden szeglete, így nem csoda, hogy az ország minden táján találunk valamilyen különleges specialitást, amit csak ott készítenek.

Általánosságban véve minél délebre, vagy keletebbre utazunk, az ételek annál fűszeresebbek és teltebb ízűek lesznek; illetve nyugati irányban az elkészült ételeknél sokkal több olívaolajat, tengeri herkentyűket és halakat, valamint zöldségeket használnak fel.

Törökországban az ételek és az étkezés első és legfontosabb tulajdonsága, hogy mindig valamilyen csoportos összejövetelhez kapcsolódnak. Legyen szó otthon készült ételekről, amit megosztanak a családdal vagy a barátokkal, vagy szimbolikus vallási étkezésekről, esetleg utcai, szinte teátrális török „street food” kajálásról – bármi is legyen az esemény, az étel köti össze az eseményt.

A török italok – Mértékkel és forrón

A törökök tradicionális, nemzeti itala a Raki, ami egy tiszta, ánizs alapú és rendkívül erős alkoholos ital, nagy ritkán vízzel szokás lágyítani. Az alkoholmentes italok közül a frissen főtt, aromás török tea a legkedveltebb, illetve a török kávé, ami egy fűszeres, sűrű csoda – tökéletes lezárása egy jó ebédnek. Üdítőként cseresznye szörpöt és barack nektárt szoktak még felszolgálni, illetve az itthon is kapható Ayran-t, ami egy joghurt alapú sós italt és rendkívül frissítően hat egy fűszeresebb, zsírosabb étkezés után.

Ízorgia török módra

Nem is gondolná az ember, hogy a török konyha egyik leglényegesebb pontja a leves. Annyiféle levesük van, hogy az év szinte mindegyik napjára jut egy tálkával. Nincs megkötés, mint az olaszoknál a cappuccino-val (délelőtt 11-től már kérni sem illik, nemhogy inni), Törökországban bármelyik napszakban ihatunk valamilyen levest. A legkedveltebbek a lencse-, a joghurt-, a pacal- és a tarhana leves, mely a téli hónapok kedvelt étele, erjesztett zöldségekkel.

A levesek után jöhetnek a főételek, de ahelyett, hogy most asztalhoz ülnénk, nézzünk meg párat azok közül, amiket futtában az utcákon tudunk becsókolni. Ilyen páratlan finomság például a midye, amit minden nagyvárosban megtalálhatunk az utcákon. A midye voltaképp egy töltött kagylóhéj, amiben a kagylóhús mellett fűszeres rizst és zöldfűszereket találunk. Fizetés után és felfalás előtt az árus – aki általában a fején egyensúlyozza a kagylós tálat – ráfacsarint még egy kis friss citromot, csak hogy tökéletes legyen az íz.

A simit egy kenyérfajta – amint említettük rengeteg különböző kenyerük van – ezt szintén bárhol megkaphatjuk. A legtöbb esetben reggelire eszik, de délután is találunk frissen sütve. Egy kis sajttal tökéletes uzsonna lehet.

Volt már kagyló, kenyér, most jöhet egy kis zöldség. A misir, olyan mint a mi főtt kukoricánk a Balaton parton, csak miután rövid ideig párolják, utána kicsit meg is grillezik a csövet, majd megszórják sóval és egyéb fűszerekkel – édes is, pikáns is, kukorica is, mi kell még?

A legjobb utcai ételek végére maradt egy húsos étel, ami a lahmacun. Névről biztos ismerős, és egykét helyen itthon is találni, de valószínű, hogy helyben a legfinomabb. A vékony – hosszú történelemre visszatekintő tésztalapot (direkt nem hívjuk pizzának) fűszeres húsraguval kenik meg és úgy teszik be sülni a kemencébe. A lényege, hogy a tészta nem emelkedhet meg, még a sütés közben sem.

like-post-icon