Velence évről évre lenyűgözi az utazókat, lássuk miért is?

Velence a városok paradicsoma. Amellett, hogy csillogó, csábító és kifinomult, még szinte fájdalmasan szép is. Velence, a világ egyik leglenyűgözőbb települése.

1520

A Velence külvárosának számító Murano-ban bóklászva és a csodálatos panorámában gyönyörködve nem csoda, ha úgy érezzük, hogy a mennyországba kerültünk. Elképedt sóhajtozásokkal volt tele az a vizi taxi is, ami a megérkezésünkkor a Marco Polo repülőtérről szállított el minket. Hatalmas  márvány palotáival; az évszázadok nedves korrodálódása miatt helyenként megfeketedett házaival ez a város olyan érzéseket gerjeszt, amilyeneket a világ többi városa nem tud elérni. Az egyedisége felér egy varázslatos mesekönyv tartalmával; szűk, forgalom mentes utcái a bűnözőktől is relatíve mentesek, ezért is hívják a La Serenissima-nak, ami annyit tesz mint a legderűsebb.

Velence olaszul Venezia, egy 117 kis szigetecskét összekapcsoló szigetcsoport. Bár a legtöbb turista nyáron vagy tavasszal keresi fel a csatornák városát, de egy téli alkonyatakor, amikor a Nap utolsó halvány bársonycsíkjai elhagyják az eget és a tereken már csak a helyiek sétálgatnak, na akkor igazán romantikus a hely. Amikor a csatornák feletti ablakokban elkezdenek csillogni a fények, valamint a köd koromfekete leplet borít az épületekre, akkor is Velence arcát látjuk, csak másfajta megvilágításban.

Természetesen Velence annál sokkal többről szól, hogy csak a lenyűgöző szépségében gyönyörködjünk, éppen ezért látogatunk vissza annyiszor amennyiszer csak tudunk. Ilyenkor nagyon jól jön, hogy a városok királynőjének több arca is van. Bár a „turistacélpont” táblát büszkén viseli, mégsem olyan mint a többi tipikus népszerű város.

Egyfelől kellemes és higgadt környezettel csábít a tömegek ellenére is. Ugyanakkor egy öröm kereső város, ami a művészek álma, a kultúrakedvelők Mekkája, és a karnevál idején izgalmas, egyedi, és káprázatos hangulatot áraszt az amúgy téli időszakban. Ekkor mutatja meg hogyan kell önfeledten táncolni, mulatni, és maszkokban álcázva fesztelenül szórakozni. Ilyenkor emberek ezrei gyűlnek össze a világ különböző pontjairól, hogy pompás jelmezeket öltsenek, ezzel téve Velencét még inkább álomszerűvé.

A Rialto szálloda Velence egyik legkedveltebb hotelja. Többféle szolgáltatást is nyújt – a 4 csillagos hotelszobáktól az exkluzív 19. századi nemesi villákig. A hotel legtöbb szobájából gyönyörű kilátás nyílik a nyüzsgő és csodálatos Grand Canal-ra, ami a város főútvonalának számít, ezért nem meglepő módon a legforgalmasabb rész is egyben. Az ablakokból tökéletesen látni azon képek egyikét, amelyek a velencei képeslapokról néznek vissza ránk. Az 1588-ban épült Rialto híd, amit Shakespeare „A velencei kalmár” című darabjában tett halhatatlanná, továbbra is sikeresen dacol azzal a súlytöbblettel, amit az árkádjain fekvő üzletek okoznak.
A kanyargós Grand Canal mindig is a város arisztokratáinak az otthona volt, itt több mint száz pompás márvány palotát csodálhatunk meg, melyek színvilága a tulajdonosuk életszeretetét tanúsítja.

Terek és hidak

Ez egy forgalom nélküli világ, ahol a szűkös kis utcákat aprócska, kovácsoltvas korlátú hidak kötik össze. A házak öreg falain lemezcégérek, a kapualjakban pékségek és kápolnák váltják egymást. A gondolák pedig szinte hangtalanul siklanak tova. A gondolák története nagyon régre nyúlik vissza; különlegességük abban rejlik, hogy a gondolát vezető személy az utasok mögött helyezkedik el. 1562-ben hozták meg azt a törvényt, ami kötelezővé tette az összes gondola feketére festését, ezzel minimalizálva a nemes házak közötti rivalizálást.

Szent Márk Bazilika

A Szent Márk tér – Piazza San Marco – reggelente mutatja legtökéletesebb arcát. Itt megtapasztalhatjuk azt a varázst, mikor Velence ébredezni kezd éjjeli álmából. Persze a nap folyamán zsúfolásig telik emberekkel, de még így is azon ritka helyek egyike, ahol úgy relaxálhatunk a kávénkat kortyolgatva, hogy közben egy zenekar szerenádozik körülöttünk.

Két évszázaddal ezelőtt a tér annyira megtetszett Napóleonnak, hogy kijelentette, ez Európa legigényesebb szalonja.

Két neves épület uralja a teret – a Doge palota és a Szent Márk Bazilika. A csodálatos bizánci Szent Márk templomon belül Velence védőszentjének az életét követhetjük nyomon. A mozaiksorok végigfutnak a padlón, a falakon és a mennyezeten egyaránt. A bejárati ajtókra is érdemes odafigyelni, hisz a drága- és fél-drágakövekkel díszített szárnyak bizarr vallási jeleneteket ábrázolnak.

Doge palota

A Bazilika mellett találjuk a gyönyörű, rózsaszín-fehér, veronai márványból és isztriai kőből épült Doge palotát. Falain belül freskók és festmények lenyűgöző gyűjteményét láthatjuk, közöttük Tintoretto „Paradicsomát” is, ami a világ legnagyobb olajfestménye.
A Doge palota mögött található a híres Sóhajok hídja, ami hatalmas hírnevével ellentétben egy kicsinyke, de elegáns fedett kőhíd, mely a bíróságot köti össze a börtönnel. Erre a hídra mindig némi szomorúsággal tekintenek az emberek, mert gyakorlatilag ez volt a választóvonal a szabadság és a rabság között.

A tárgyalásra vagy tárgyalásról érkezők gyászos siránkozásai ihlették meg a 19. századi romantikusokat a névadáskor. Ha el szeretnénk jutni a hídhoz, akkor kövessük a Doge palota menti utat egészen a Ponte della Paglia-ig, ami az a híd, ami szemben van a Sóhajok hídjával, éppen ezért mindig vannak rajta turisták, akik innen készítik a „Sóhajok hídja hátterű és tematikájú” fényképeket.

Velencei naplemente

Minden egyes utazás amelyet Velencére teszünk különleges élmény a maga nemében. Spagetti tészta szerű szűk utcái és festői csatornái minden alkalommal megajándékoznak minket megannyi felfedeznivaló rejtéllyel és titokkal. Véleményem szerint Velence sosem veszi le igazi maszkját, így az örökkévalóságig őrzi azon rejtélyes hangulatát, ami miatt évről évre újra meglátogatjuk.

like-post-icon
Azért utazom, hogy aztán kedvet csináljak hozzá másoknak is, ugyan ebből az okból kifolyólag járom a piacokat és főzök, valamint tanulom a borok nyelvét. Kedvenceim az ázsiai úti célok, de Magyarországon is találok felfedeznivalót.